Németországi utunk második beszámolója következik!
A müncheni Dallmayr-ben jártunk. A Dallmayr egy intézmény, legalább százhúsz éve várja a német gourmandok rohamát a belvárosban. Ma már egy multifunkciós intézmény.
A földszinten egy óriási üzlet van, ahol amolyan régimódiasan kötényes kisasszonyok szolgálják ki a vásárlókat (utóbbiak egyébként mindig rengetegen vannak, és nemcsak turisták, hanem helyiek is. fotók: Juci).
A hatalmas alapterület kisebb részekre oszlik, mindegyikben mást árulnak. Pl. az egyik sarokban csak bor kapható, a következőben csak csokoládé, a harmadikban csak a híres Dallmayr-kávé, aztán külön sajtpult, halpult, húspult következik, zöldségesstand, pékség, pezsgőbár, tésztapult.... Mindenhol van egy kis érdekesség, pl. a szemed előtt gyúrják a tésztát, amiből aztán tagliatelle lesz, a lazacot egy speciális eljárással filézik, stb. (fotók: Végel Dániel). Órákat lehet eltölteni itt, tátott szájjal.
A Dallmayr nálunk egyébként a kávéról híres, és nem is véletlenül. Állítólag a németországi kávézókban, éttermekben felszolgált kávé döntő többsége az ő termékük (nálunk is kaphatók egyébként a teáik és kávéik). Íme néhány szép doboz:
A kávérészlegen csodaszép, régi, nagy porcelánhordókban tárolják a különböző szemes fajtákat, ezekből mérik ki személyre szabottan a vevőnek. A kedves kötényes lányok megengedték, hogy én is beálljak a pult mögé és kipróbáljam, hogyan is kell:)
Miután az üzletben kibámészkodtuk magunkat, felmentünk az emeletre, ahol egy óriási kávézó és souvenir-shop van. Itt vártuk meg a séfet, aki a Dallmayr aprócska gourmet-éttermét vezeti - nem is akárhogyan, hiszen az étterem már két Michelin-csillaggal is büszkélkedhet. Diethard Urbansky-val beszélgetni fantasztikus élmény volt, nemcsak azért, mert szakmailag rendkívül tanulságos volt (képzeljétek el: 40 vendég fér el az étteremben, és rájuk 10 szakács jut!), hanem azért is, mert egy jókedvű, jó humorú ember. A konyhája pedig olyan hipermodern, mint egy űrhajó!
Hívott is, hogy menjek vissza hozzá egy kicsit kuktáskodni, hááát... nem tudom:)
Az étterem egyébként nagyon letisztult, finom és elegáns. Minden étkészlet, tányér és pohár kizárólag a Dallmayr számára készült, mégpedig olyan nagy hagyományú gyárakban, mint a Nymphenburgi porcelánmanufaktúra. Minden darab olyan kisszériás, hogy gyakorlatilag egyedi, ezért felbecsülhetetlenül értékes. Nem is nyúltunk semmihez!
Sajnos mivel rohannunk kellett a következő időpontra, a híres Dallmayr-finomságokat nem tudtuk letesztelni... de talán majd legközelebb!
2010. június 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése