Taktikai megbeszélés, több kiló hús fölött. (A csevaphoz és pljeszkavicához darált húsok kellenek, a következő arányban: sertés 50%, marha 40%, bárány 10%.)
Eközben az éhes vendégek a kertben üldögéltek:
A darált húsokat jól össze kell gyúrni apróra vágott fokhagymával (a pljeszkavicába hagymát is tesznek), sóval, borssal és némi szerecsendióval. Áron legalább félóráig gyűrte-gyömöszölte, hogy minél homogénebb legyen a hús. Több változatot készítettünk ebből az alapból: egy csípős és egy szelíd csevapot, illetve hagymával dúsított, lapos, lepényszerű formát: pljeszkavicát. Ezt érett, zsíros juhtúróval és ajvárral (paprikakrémmel) a legjobb enni.
Balázs barátunk ellenőrzi, helyesen sütjük-e a húst (a dolog pikantériája, hogy Balázs évek óta vegetáriánus....).
Ezúttal Áron volt a szakács, én voltam a kukta. És persze az előkóstoló:
A mennyei végeredmény
Gibanicát is készítettünk: ehhez a vékony rétestésztát laponként meg kell mártani a következő hozzávalók keverékében: juhtúró, tehéntúró, joghurt, olaj, tojás, kevés szóda. És az arányok? Ja kérem, érzéssel...
Ehhez az alaphoz jön tetszés szerint szinte bármi. Nálunk most póréhagymás és spenótos verzió készült. 
így fest a megmártogatás és a tepsibe helyezés:
180 fokon kb. 40 percig sül, jó, ha kb. 30 perc után meglocsoljuk szénsavas vízzel vagy (miért ne?) sörrel:
és ilyen, amikor kész van:
Közben összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és dolgoztunk is (itt épp portré készül):
Jó étvágyat! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése